Abban mindannyian egyetértünk, hogy édesanyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon. Ideális esetben a kilenc hónap boldog babavárást felváltja egy még boldogabb időszak, amikor minden a kicsi körül forog. Szülés után elöntik a kismamát a hormonok, és addig nem tapasztalt érzések kerítik hatalmába: van, aki sokkal érzékenyebb lesz, beindul az “anyatigris ösztön”, de akad olyan is, aki teljesen elbizonytalanodik abban, hogy vajon képes-e ő arra, hogy csemetéjét megfelelően ellássa és felneveljen.
Ekkora már nagy valószínűséggel túl van számtalan szüléssel, szoptatással és gyermekneveléssel foglalkozó könyv és blog olvasásán, járt szoptatás felkészítő tanfolyamra, meghallgatta a család női tagjainak vagy barátnőinek útbaigazítását, bejelentkezett a közösségi portálok legnépszerűbb baba-mama klubjaiba, ahol már gyakorlott vagy csak okoskodó anyukák osztják meg tapasztalataikat, gondolataikat a gyermekneveléssel kapcsolatban.
Ilyenkor azt gondoljuk, teljes “harckészültségben” állunk az anyaság előtt, aztán pár héten belül jön a kijózanító valóság és kétségbeesés, amelyről egyik könyv sem ír és az ismerőseink sem igazán beszélnek szívesen pedig szinte minden kismama átesik rajta, kit jobban megviselve, kit kevésbé. Jön a szülés utáni depresszió, a szomorúság, a tehetetlenség érzése, mikor a kisbabánk vigasztalhatatlanul sír és mi nem tudjuk, hogy mi tévők legyünk pedig minden idegszálunkkal és tettünkkel azon vagyunk, hogy neki jó legyen.
Nem írnak arról sem sokat a szakkönyvek, hogy mennyire kialvatlanok leszünk, hogy jóesetben hetente egyszer jut majd időnk egy normális fürdésre és hajmosásra, hogy gyakran fogunk bűntudatot érezni olyan dolgok iránt, amit nem mi irányítunk, arról nem is beszélve, hogy milyen ingataggá válik az önbizalmunk, sőt, még a párkapcsolatunkat is jócskán próbára teszi ez az időszak.
Még ha a baba-mama közti mély kapcsolatban nincs is hiba, az újdonsült anyák gyakran érzik magukat sírósnak, levertnek és fáradtnak. A legtöbben átesnek a baby blues-on (vagy más néven gyermekágyi szomorúságon, szülés utáni levertségen) – ez egy pár napig vagy hétig tartó állapot, amíg a friss anyuka szomorú, rosszkedvű és ideges. A kismamáknak sok mindennel kell megbirkózniuk ilyenkor, például a gyors hormonális változásokkal, a gyermekszülés érzelmi és fizikai hatásaival, és természetesen a kialvatlansággal.
A nők 60-80%-ánál jelentkezhet szülés után körülbelül 3-4 nappal ez az állapot, általában az első gyermek születésénél. Járhat fáradékonysággal, hirtelen hangulatváltozással, ingerlékenységgel, gyakori sírással, félelem érzettel. A friss anyukák ilyenkor realizálják, hogy mekkora felelősség “szakadt” a nyakukba, szabadságukat pedig úgymond elvesztették, tapasztalatlannak érzik magukat. De szerencsére ez az állapot nem tart sokáig, csak nagyon ritka esetben húzódik el több napra. A „baby blues” 7-8 napon belül magától elmúlik. Arra azonban figyelni kell, hogyha a tünetek sokáig elhúzódnak, fennállhat a szülés utáni depresszió veszélye. Amint a kismama magabiztosságot érez a kisbaba ellátásának területén, enyhülnek a tünetek és vége a baby blues állapotának is.
Fontos, viszont tudnunk és tudatosítanunk önmagunkban, hogy a baby blues nem betegség, csupán egy állapot, amelyet az újdonsült anyukák háromnegyede megtapasztal. Nem kell zavarban lenni, szégyenkezni emiatt, és felejtsük el a lelkiismeret-furdalást is, hogy valamit biztosan rosszul csinálunk. Merjünk segítséget kérni a társunktól, családunktól, a barátainktól. Beszélgessünk az érzéseinkről, mondjuk el, hogy milyen gondokkal küzdünk, mert sokszor az is elég, ha megnyugtatnak: jól csináljuk, jók az ösztöneink és bátran hallgassunk csak rájuk!
Babaápolási termékeink, ha a legjobbat szeretnéd a babának: